TARTALOMJEGYZÉK
1. A megismerés alapjai: észlelés, emlékezés, gondolkodás, problémamegoldás 3
1.1. Az emberi információfeldolgozás alapjai 3
1.2. Rasmussen kognitív szabályozási modellje 5
1.3. Problémamegoldás zavarai: az emberi hibázás 6
2. A személyiség 8
2.1. Személyiség tanulmányozásának főbb megközelítései 8
2.2. Jung személyiség elmélete és az MBTI 9
2.3. Az önismeret 10
3. Érzelem és attitűd 11
3.1. Az érzelmek vegetatív jelenségei 11
3.2. Az érzelmek csoportosítása 11
3.3. Félelem és agresszió jellegzetességei 12
3.4. Frusztráció 12
3.5. Affektív tulajdonságok 13
3.6. Attitűdről általában 13
3.7. Attitűd szerveződés elméletei 13
3.8. Az attitűd és a munka 15
4. A stressz 16
Megterhelés és igénybevétel - stresszor és stressz 16
4.1. Selye-féle általános adaptációs szindróma (GAS) 16
4.2. A stressz és a munkavégzés hatékonysága 17
4.3. A stresszkeltő események jellemzői 17
4.4. Megküzdés a stresszel 17
5. Szociális megismerés - szocializáció 19
5.1. A szocializáció mechanizmusa - a szociális tanulás 19
5.2. Szerepkonfliktusok 20
5.3. Személypercepció 20
6. Csoport és csoportfolyamatok 23
6.1. Csoportfejlődés fázisai 23
6.2. Normaképződés a csoportban 24
6.3. A csoport szerkezete 24
6.4. Kommunikáció a csoportban (Leavitt) 25
6.5. Csoportdinamika és csoportnyomás 25
7. Minőség és biztonság kultúra 26
7.1. Szocio-technikai rendszer modell 26
7.1. A termelés és a minőség, illetve biztonság viszonya 26
7.2. Szervezeti kultúra, biztonsági kultúra és minőségi kultúra 27
A megismerés alapjai: észlelés, emlékezés, gondolkodás, problémamegoldás
1.1. Az emberi információfeldolgozás alapjai
Az információfeldolgozás alapja a memória. Az emlékezés három f ő szakasza:
kódolás - elhelyezés a memóriába
tárolás - meg őrzés a memóriában
el őhívás - visszanyerés a memóriából
Az információfeldolgozás szakaszai:
érzékszervi tár - sensory register - érzékszervekből érkező információk átmeneti tárolására szolgáló rész. Alapfunkciója az érzékszervi (szenzoros) információ közvetlen rendelkezésre állását amíg az feldolgozásra kerül. Tulajdonságai:
tartalmi megjelenéssel nem rendelkezik, nem torzítja az érzékszerveri szint ű törekvéseket korábbi tapasztalatokkal
nagy terjedelm ű, ezért hűen képes tükrözni az érzékszervi szintű történéseket mennyiségileg is
tartalma gyorsan elhalványul, hogy helyet adjon az érzékszervekb ől a következő pillanatban érkező információknak
alakfelismerés - a korábbi tapasztalatok mozgósításával az érzékszervi tár tartalmaihoz jelentést rendel hozzá. Nagy számú, különböző mintázat azonosítását teszi lehetővé.
figyelem - észlelés szelekciójának a képessége, egyfajta beállítás, melynek révén bizonyos ingereket nagyobb valószínűséggel észlelünk, illetve veszünk észre. Ahhoz, hogy a rövid idejű memóriába (STM) információt vigyünk be, oda kell figyelnünk rá. A figyelem szelektíven működik, STM-be csak az kerülhet be, mait a figyelem előzetesen már kiválasztott.
STM - rövid idej ű memória - más néven Working Memory (WM) - a tudatos információ itt jelenik meg először. A tárnak a tartalmai jelentéssel rendelkező mintázatként felismert egységek és ezért tudatosan interpretálhatóak. Ezen egységek a tételek (a prezentált, exponált egységek), illetve a kognitív séma (személy által ténylegesen megragadott, visszaidézett egységek).
Miller megállapította, hogy az STM kapacitása általában 7±2, azaz öt és kilenc kognitív séma (helyes felismerés) között van.
LTM - hosszú távú memória - itt tárolódik minden tudásunka világról, kapacitása ennek megfelel ően gyakorlati szempontból szinte korlátlannak tekinthető. Rendkívül eltérő tudás- és ismeret-elemek reprezentáció találhatók benne. Az információk elvileg korlátlan ideig rendelkezésre állnak az egyén élete során. Az LTM működése meglehetősen szelektív. A tárolt anyag jellegétől függően a következő három LTM tipus különböztethető meg:
Explicit memória:
epizodikus memória - egyén által átélt események emléknyomai (emlékszem, hogy…)
szemantikus memória - tanulás által elsajátított általános ismereteket tartalmaz (tudom, hogy…)
Implicit memória
procedurális memória - tanulás útján elsajátított mozgásos (motoros) vagy gondolati (kognitív) műveleti eljárásokat, készségeket tartalmaz (pl.: hogyan kell kerékpározni)
Az LTM működésében két ún. heurisztikának jelentős szerepe van. A heurisztikák olyan kifinomult és célirányos eljárások, melyeknek segítségével egy probléma lehetséges megoldásainak a köre leszűkíthető. Tapasztalati alapon nyugvó, gyorsan és automatikusan elvégezhető kognitív (információfeldolgozási) eljárások, melyek adott típusú feladatok megoldására általában beválnak.
Konvergens keresés - a személynek az a feladata, hogy több megadott konkrét jellemző alapján keresse ki a memóriájából azt az egyetlen tételt, mely az adott jellemzők valamennyiének megfelel. (hasonlósági illesztés)
NÉGY LÁBA VAN
UGAT
KUTYA
CSÓVÁLJA A FARKÁT
AZ EMBER LEGJOBB BARÁTJA
Divergens keresés - egyetlen megadott konkrét jellemz ő kategória alapján keresse ki mindazokat a tételeket, melyek ennek az egyetlen jellemzőnek megfelelő kategóriába esnek. (a személy a múltban a négylábú állatok közül legtöbbször nagy valószínűséggel a „kutyával” találkozott - gyakoribbra tevés)
KUTYA
MACSKA
NÉGY LÁBA VAN
LÓ
TEHÉN
Mindkét heurisztika nagy szerepet játszik olyan döntési helyzetekben, ahol a döntéshozó nem rendelkezik minden szükséges információval - ez a kognitív alulhatározottság esete - de mégis arra kényszerül, hogy tippeljen.
STM és LTM összehasonlítása |
STM legfontosabb jellemz ői: · tudatos · szelektív és erősen korlátozott kapacitású · lassú működésű, erőfeszítést igénylő és soros szervezésű · következtetési, logikai műveletekben erős STM - Working memory |
LTM legfontosabb jellemz ői: · nem tudatos · gyakorlatilag korlátlan kapacitású · gyors működésű, erőfeszítés-mentes és párhuzamos szervezésű · automatikus · kognitív alulhatározottság esetén a következő két alap-heurisztika alapján keresi a megoldást: a. hasonlót illeszt hasonlóhoz - hasonlósági illesztés b. annak a tételnek a javára dönt, amellyel korábban gyakrabban találkozott - gyakoribbra tevés |
A magasabb kognitív m űködések legfontosabb elemei
nyelv - a gondolatok közlésének egyetemes emberi eszköze, mely sajátos módon beágyazódik az LTM-be
következtetés - emberi gondolkodás alapvető eszköze, melynek során bizonyos kiindulási helyzetből bizonyos szabályok (logikai eljárások, pragmatikus tapasztalati eljárások, heurisztikák) alkalmazásával érvényes megállapításokhoz jutunk el
problémamegoldás :
ahol tartunk (probléma) az nem azonos azzal, ahol szeretnénk lenni (megoldásnál)
a problémától a megoldásig vezető út nem nyilvánvaló
gyakran jelent ős szellemi erőfeszítést igényel magának a problémának a mélyebb megértése
a probléma megoldásához hipotéziseket kell felállítani a lehetséges megoldási utakról és azután ellen őrizni kell azokat.
a problémát általában egyszer űbben kezelhető rész-problémákra bontjuk, illetve vezetjük vissza
A problémamegoldás alapja minden esetben a mentális modell, amelyben a probléma megjelent - a valóság egy részének visszatükrözése az ember pszichikumában, mely kognitív sémákból és azok kapcsolataiból épül fel és maga is az LTM része. A tapasztalatszerzés és tanulás során a mentális modell fokozatosan felépül és tökéletesedik, valósághűsége javul.
A kreatív problémamegoldás nagymértékben újszer ű és eredményes.
Szemmozgások:
szökell ő, szakkadikus gyors szemmozgás
szerepe a fixáció átvitele egyik helyr ől a másikra (másodpercenként kb. 4)
sikló szemmozgás (drift)
lassúbbak, a fejhez viszonyítva mozgásban lév ő tárgyakra való fixáció fenntartását szolgálja (ha a tárgy mozog, követő, ha a fej mozog, akkor kompenzáló szemmozgásról beszélünk)
tremor
szerepe az éles kontrasztok helyének folyamatos változtatása a retinán a receptorok fotokémiai kifáradásának elkerülése érdekében (a szemgolyó a legmerevebb nézéskor is annyira remeg, hogy kitérése meghaladja az 1’-et)
1.2. Rasmussen kognitív szabályozási modellje
VISELKEDÉS |
DÖNTÉS-HOZÁSI ELEM |
TUDÁSON ALAPULÓ (KNOWLEDGE-BASED) |
ÉRTELMEZÉS |
ÉRTÉKELÉS |
|
|
|
SZABÁLYOKON ALAPULÓ (RULE-BASED) |
INTEGRÁLÁS |
ELJÁRÁSOK KIVÁLASZTÁSA |
|
|
|
GYAKORLOTTSÁGON ALAPULÓ (SKILL-BASED) |
AKTIVÁCIÓ |
VÉGREHAJTÁS |
Aktiváció - az a pillanat, amikor az alany ráébred arra, hogy döntést kell hoznia. Az esetek nagy részében ezek a szimptómák ismer ősek számára, így képes lesz egyszerű és előzetesen megalapozott akciókkal válaszolni. A helyzet normális megoldása abban áll, hogy az egyén közvetlenül végrehajtja az akciót.
Integrálás - ha az egyén nem ismeri fel azon bizonyos jelzéseket, rendszerint keres ő és információ gyűjtő akciókat indít. Az integrálás többnyire elvezet az olyan megfelelő eljárások kiválasztásához, melyek a kívánt végállapotot eredményezik. Ez a viselkedés a szabályokon alapuló szintűnek, mert meghatározott a szabályok követésében.
Értelmezés - ha az integrálás fázisában nem sikerül a diagnózist felállítani és így jól körülirt szabályok alapján kell beavatkoznia, az egyénnek az értelmezés szintjére kell emelni viselkedését. Az egyénnek „nulláról kezdve" új hipotézist kell felállítania, megfelel ő eljárásokat kell kiválasztania vagy teljesen újak improvizatív megalkotására kell törekednie.
1.3. Problémamegoldás zavarai: az emberi hibázás
Az emberi hibázás Reason-féle modellje
Az el őzetes szándék és hiba fogalmai pszichológiai szempontból egymástól elválaszthatatlanok. Hibáról csak előzetes szándék alapján végrehajtott cselekvések esetén beszélhetünk. Az emberi hiba általános fogalom, mely magában foglal minden olyan helyzetet, melyben a mentális vagy fizikai cselekvések megtervezett sorozata nem éri el előre eltervezett szándékozott célját és ez a kudarc nem tulajdonítható valamilyen rendkívüli véletlenszerű körülménynek.
Hibák fajtái:
1. A cselekvések nem a terv szerint futnak le - függetlenül attól, hogy maga a terv helyes-e vagy nem. Ezek a végrehajtási és tárolási hibák, mivel a megfelel ő cselekvések sorozata vagy rosszul lett végrehajtva vagy/és már elhatárolásukban is hiba volt. Ezek az úgynevezett elvetések és kihagyások.
Az elvetések potenciálisan megfigyelhető, nem terv szerint lefutó cselekvés-sorozatok (végrehajtási hibák), mint amilyenek a nyelvbotlások, elszólások, elírások, félreolvasások.
A kihagyások közvetlenül nem megfigyelhető, többnyire az emlékezés működési zavarával (kimaradásával) kapcsolatos, az elvetéseknél mélyebben gyökerező hibák (tárolási hibák)
2. Maga a cselekvési terv hibás - függetlenül attól, hogy a cselekvések a terv szerint futnak-e le vagy nem. Ezek a tervezési hibák, melyeket tévedéseknek nevezünk. A tévedések az ítéletalkotási és következtetési folyamatok hiányosságai a célok és az azok elérésére kiválasztott eszközök meghatározása során.
A tévedések lényegesen komplexebbek, nehezebben megérthetőek és tetten érhetőek, mint az elvetések vagy a kihagyások és ezért azoknál sokkal nagyobb potenciális veszélyt képviselnek.
Míg az elvetések és kihagyások a tervezettől való eltérést jelentik és ezért viszonylag könnyebben tudatosíthatóak addig a tévedések lényeg a rossz tervezés és ezért hosszú ideig észrevétlenek maradhatnak.
A tévedésekről gyakran csak valamilyen súlyos következmények kapcsán derül ki, hogy valóban tévedések voltak. A szándékos viselkedésformák három kérdés segítségével célszerűen kategorizálhatók:
az akciókat valamilyen előzetes szándék indította el?
az akciók az el őzetes terv szerint futottak le?
c.
az akciók elérték céljukat?
A tévedések két f ő fajtája:
tévedések a szabályokon alapuló szinten
tévedések a tudáson alapuló szinten
A hibák másik fajta csoportosítása:
elvétések és kihagyások
A gyakorlottságon alapuló szinten fordulnak el ő - bekövetkezése olyan típusú tevékenységnél várható, amikor valamilyen jól megalapozott rutin tevékenységtől valamilyen okból el kell térni. A hiba ezen a szinten abba áll, hogy a figyelem nem fókuszálódik eléggé a tevékenységre és ezért rutintól nem tudunk eltérni, a korábbi beidegződések által kialakított „erős-de-rossz” választ adjuk.
Természetszer űleg a probléma felfedezése előtt következnek be.
A megfigyelés és ellen őrzés hiányosságára vezethetők vissza.
tévedések a szabályokon alapuló szinten
A személy ugyan bizonyos mértékben fel van készülve környezete megváltozásának kezelésére, de azt nem lehet előre látni, hogy ezek a változások pontosan mikor és milyen formában következnek be. Ha azután végül egy olyan változás következik be, amire a személynek reagálni kell, akkor saját korábbi tapasztalatai alapján leszűrt vagy másoktól készen kapott olyan szabályokat is hajlamos alkalmazni, melyek az adott helyzetben valójában nem érvényesek.
Probléma helyzetre adott - de végül is hibásnak bizonyuló - válaszok.
A szabályokon és a tudáson alapuló szinten bekövetkez ő tévedések a problémamegoldás zavaraira vezethetők vissza.
tévedések a tudáson alapuló szinten
A környezet váratlanul és radikálisan megváltozik és a személy olyan számára teljesen újszerű helyzettel találkozik, melynek a megoldásához nincsenek kész eszközei. A tevékenység típusa ekkor kifejezetten problémamegoldás és a figyelem a tevékenységgel kapcsolatos tárgyra, a vonatkozó mentális modell felidézésre, irányul. Ezekben az esetekben az akciók sora erős tudatos kontroll alatt megy végbe és ennek megfelelően ezek a hibák nem jelezhetőek előre. A tevékenységeknek általában kis hányada megy végbe a tudáson alapuló szinten, az itt elkövetett hibák abszolút száma viszonylag kicsi, de ezen a kategórián belül a hibák relatív száma a viszonylag nehézkes, tudatos információfeldolgozás miatt meglehetősen nagy.
Probléma helyzetre adott - de végül is hibásnak bizonyuló - válaszok.
A szabályokon és a tudáson alapuló szinten bekövetkez ő tévedések a problémamegoldás zavaraira vezethetők vissza.
Dimenzió |
Elvetések és kihagyások (a gyakorlottságon alapuló szinten) |
Tévedések a szabályokon alapuló szinten |
Tévedések tudáson alapuló szinten |
Tevékenység típusa |
Rutin |
Problémamegoldás |
Problémamegoldás |
Figyelem fókusza |
Nem a tevékenységgel kapcsolatos tárgyra irányul |
A tevékenységgel kapcsolatos tárgyra irányul |
A tevékenységgel kapcsolatos tárgyra irányul |
Kognitív kontroll |
Automatikus feldolgozás („feedforward" készségsémák alapján) |
Automatikus feldolgozás („feedforward" tárolt szabályok alapján) |
Tudatos feldolgozás („feedback") |
Hibák el őre-jelezhetősége |
Nagyrészt el őre-jelezhető „erős-de-rossz” típusú hibák (akciók alapján) |
Nagyrészt el őre jelezhető „erős-de-rossz” típusú hibák (szabályok alapján) |
Változó |
Tényleges hibák és hibalehet őségek arány |
Bár az abszolút hibaszám viszonylag nagy lehet, ezek aránya az összes hibalehet őséghez kicsi |
Bár az abszolút hibaszám viszonylag nagy lehet, ezek aránya az összes hibalehet őséghez kicsi |
Az abszolút hibaszám kicsi, de ezek aránya az összes hibalehet őséghez nagy |
Szituatív tényez ők szerepe |
Kicsit ől közepesig. Belső tényezők - korábbi előfordulások - a meghatározók |
Kicsit ől közepesig. Belső tényezők - korábbi előfordulások - a meghatározók |
Küls ő tényezők a meghatározók |
Felismerés nehézsége |
Általában gyorsan és hatékonyan felismerhet ő |
Nehezen, gyakran csak küls ő beavatkozás segítségével ismerhető fel. |
Nehezen, gyakran csak küls ő beavatkozás segítségével ismerhető fel |
Viszony a változáshoz |
A változás ténye nem tudatosul a megfelel ő időben a személynél |
A változást a személy bizonyos mértékben várja, de nem tudja annak pontos idejét és formáját |
A változást a személy nem várja és arra nincs felkészülve |
A személyiség
A személyiség az egyén személyes stílusát meghatározó és a környezettel való interakcióit befolyásoló egyedülálló és jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintáinak az összessége. A személyiség, illetve annak a magja viszonylag rögzített és állandó. A személyiségpszichológia egyaránt törekszik az egyéni különbségek alapját képező személyiségváltozók és a személyiség működése általános folyamatainak meghatározására.
2.1. Személyiség tanulmányozásának főbb megközelítései
1. Vonáselméleti megközelítés (legrégebbi irány)
Hippokratész féle megközelítés:
depressziós
ingerlékeny
der űlátó
nyugodt, közönyös
Két fő dimenzió van: introverzió és extraverzió
érzelmi stabilitás és labilitás
2. Pszichoanalitikus megközelítés
Freud: a tudattalan lelki hatások jelent őségének felfedezője.
A személyiség szerkezete:
ID ( ős-én): a személyiség legprimitívebb része, amelyből az ego és szuperego kifejlődik, tartalmi biológiai ösztönkésztetések (éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése, szexuális örömszerzés, stb.) és az örömelv alapján működik.
EGO (én): a személyiség valóságelvnek engedelmeskedő része, késlelteti az ösztönkésztetések kielégítését, amíg a megfelelő környezeti feltételek létrejönnek. A személyiség végrehajtó szerve, közvetít az ID és a szuperego között.
SZUPEREGO (felettes én): a személyiség azon része, mely eldönti, hogy egy cselekedet jó-e vagy sem. A társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője, mely magában foglalja az egyén lelkiismeretét és erkölcsi ideálját.
A személyiség dinamikája: érvényes az energiaelmaradás - libidó
3. Szociális tanuláselméleti megközelítés
Behaviorista gyökerekb ől táplálkozik, s ezért kevés figyelmet szentel a viselkedés biológiai meghatározóinak. Watson szerint egy csecsemőből bármit lehet nevelni,
A külön nevelt egypetéj ű ikrekkel szerzett tapasztalatok ezt a szélsőséges álláspontot cáfolják: olyan mértékű hasonlóságokat mutatnak az esetenként nagyon eltérő nevelési hatások ellenére, ami az öröklés domináns szerepére utal.
A személyiség részben módosítható és szociális tanulás révén, de els ősorban saját befolyásunkon kívül álló erők formálnak bennünket.
4. Fenomenológiai megközelítés (az egyén szubjektív véleményére összpontosít)
Ez egyén miként érzékeli és értelmezi élete történéseit. A legfontosabb megközelítésmód a humanisztikus pszichológia, mely a pszichoanalitikus és behaviorista szélsőségekre adott válasz volt.
Rogers : az ember alapvető motívuma az önmegvalósítás, ami késztetés minden potenciális képesség kiteljesítésére. A kibontakozó szervezet öröklött korlátian belül próbálja megvalósítani lehetőségeit. Nem direktív, kliens-központú terápia.
Maslow: Szükségletek hierarchiája, csúcsélmény. Nemért egyet azzal a szokásos felfogással, hogy ha valakinek pszichés problémái vannak, akkor azt minél hamarabb meg kell szüntetni, ki kell kezelni. Lehet, hogy az a beteg, akinek nincsenek tünetei, amikor tüneteknek kellene lenni. A túlvédéssel ártunk.
Angyal: rendszerelméleti megközelítés. A szervezet és környezete megbonthatatlan egységet képez. Meghaladja az önfenntartó, homeösztatikus rendszerként való felfogást - minden él őlény produkál valamit, ami meghaladja saját határait.
Heteronómia - küls ő determináció
Autonómia: öndetermináció
Homonómia: tendencia arra, hogy harmóniában legyünk a határainkat meghaladó egésszel (pszichológiailag azonos szeretettel)
Kétféle birtoklás: autonóm (uralkodó) és homonóm (odaszentelő). A neurózis oka az autonómia zavara: mind a túlságosan kis mértékű, mind az eltúlzott autonómiára törekvés akadálya a homonóm kiteljesedésnek.
2.2. Jung személyiség elmélete és az MBTI
Jung személyiség-felfogása
Vonáselmélet abban az értelemben, hogy meghatározott személyiségvonásokra épül ő tipológia (maga az introverzió - extraverzió dimenzió is elsősorban Jung nevéhez fűződik).
Pszichoanalitikus elmélet abban az értelemben, hogy a pszichoanalízis módszerével nyert tapasztalatokra épül.
Szociális tanuláselmélet abban az értelemben, hogy az elmélet középpontjában álló négy pszichikus funkció kibontakozása nagyrészt a szociális környezet hatására megy - vagy nem megy - végbe.
Fenomenológiai, azon belül humansztikus pszichológiai megközelítés, mivel az egyén szubjektív élményeire összpontosít és a pszichés fejl ődés céljának az egyénben rejlő lehetőségek megvalósítását - a Selbst integrációját - tekinti.
Jung szerint a tudattalannak óriási mértékben korrektív, kiegyensúlyozó, a realitás tiszteletbenntartásra int ő, de a felsőbbrendű emberi célok irányába mutató vezérlő tendenciái is vannak.
A személyes tudattalan valóban mindazt tartalmazza, amit az egyén átélt, de tudatból valamilyen okból kihullott vagy kiszorult.
A kollektív (egyetemes) tudattalan olyan tartalmakból áll, melyek az emberiségnek az őskezdet óta lecsapódott tipikus reagálási módjait képviselik általános emberi természetű helyzetekre. Az egyetemes emberi ösztönöket, késztetéseket, szemléleti és magatartás-formákat, a hatalmas erejű -archetípusokat (ősképeket) tartalmazza, melyek az élet vezérlő ősmintái.
Jung személyiség-felfogásához szorosan kapcsolódnak az ember és az őt körülvevő világ viszonyával, különösképpen az emberi információ-feldolgozás jellegzetes stílusával kapcsolatos nézetei.
A tipológia alapdimenziói:
extraverzió-introverzió - a személy külvilághoz való alapvető viszonyulását (attitűdjét) jellemzik.
Az extrovertált els ősorban kifelé forduló életet él, számára a külső környezet a szinte kizárólagosan fontos világ.
Az introvertált befelé forduló ember rendkívül differenciált bels ő világgal, mely számára elsődleges fontosságú.
Pszichikus funkciók:
észlelés (percepció): érzékelés és intuíció
érzékelés : a külvilágnak azokat a mozzanatait ragadja meg, melyek az érzékszervek számára közvetlenül hozzáférhetőek
intuíció : képes az érzékelhető dolgok és jelenségek mögött meghúzódó tágabb összefüggések és lehetőségek felismerésére
ítéletalkotás: gondolkodás és érzés
gondolkodás: az ítéletalkotás gondolkodással történik
érzés: az ítéletalkotás érzelmi úton történik
A négy funkció közül az egyik főfunkció lesz, mely az élet tavaszára kifejlődik. Az első segédfunkció általában az élet nyarára fejlődik ki. A második pedig az élet őszére.
A Myers-Briggs Típus Indikátor (MBTI)
Jung elméletére és gyakorlati tapasztalataira építkezve dolgozták ki az USA-ban a kérdőíves teszteljárást. Lehetővé teszi jelentős létszámú mintákra épülő standardok kidolgozását különböző bontásokban.
MBTI tesztkonstrukció
A teszt négy dimenzió mentén jellemzi a vizsgált személyek információ feldolgozási sajátosságait.
extraverzió - introverzió
érzékelés - intuíció
gondolkodás - érzékelés
ítéletalkotás - észlelés
EI |
SN |
TF |
JP |
Extraverzió - Introverzió |
Érzékelés - Intuíció |
Gondolkodás - Érzés |
Ítéletalkotás - Észlelés |
|
|
|
|
Attit űdök: A személy külvilághoz való alapvető viszonyulásai. |
Észlel ő funkciók: Az észlelés meghatározó módja |
Ítéletalkotó funkciók: Az ítéletalkotás meghatározó módjai. |
Orientációk: A személy külvilághoz való kapcsolódásának módjai |
2.3. Az önismeret
Az önismeret saját magára vonatkozó érvényes ismereteinek a fontosságát nem lehet eltúlozni. Az önismeret központi jelent őségű:
akár bizonyos lelki problémák, életviteli vagy beilleszkedési nehézségek megoldása a cél,
akár egyszer űen csak tovább akarunk fejlődni.
Az önismeret fokozásának eszközei:
állandó önmegfigyelés, önmagunk kívülr ől nézése
cselekvéseink hajtóer őinek megértése
mások szempontjainak megértése
semmit sem elhárítani, elfojtani, mindennel szembe nézni
semmi merevség, kényszeresség, bátran túllépni a túlhaladott célokon, értékeken
homonómia, önaktualizáció
tudomásul venni, hogy a bels ő értékek megvalósítása
egyéni vagy csoportos tréningek
a tréningeken kapott felismerések, módszerek állandó, önálló és alkotó alkalmazása
bizonyos tudati határállapotok el őidézése, mely szünetet teremt az állandóan torlódó ingerek, gondolatok, érzelmek és indulatok hullámzásában, csökkenti a feszültség szintjét és lehetővé teszi a nem hozzáférhető pszichés tartalmak felbukkanását.
Érzelem és attitűd
Az érzelmek kifejezik viszonyunkat a külvilág jelenségeihez, tárgyaihoz és természetesen az emberekhez és önmagunkhoz is. Az érzelmek az attit űdök részei, de azok kiegészülnek az értékelés komponensével.
3.1. Az érzelmek vegetatív jelenségei
Minden esetben, amikor heves érzelmet élünk át, nemcsak élményszer űen éljük át, hanem ezeket testi tüneteket is kísérik. Az érzelmet az az asszociáció határozza meg, mely az izgalmi állapottal interakcióba lépett.
Az érzelmi élmény összetev ői
|
KOGNITÍV KIÉRTÉKELÉS |
ÉRZELMI VISELKEDÉS |
|
KIVÁLTÓ ESEMÉNY |
|
|
ÁTÉLT ÉRZELEM |
|
VEGETATÍV AROUSAL |
ÉSZLELT AROUSAL |
|
3.2. Az érzelmek csoportosítása
Forrásuk szerint:
elemi érzelmek
Az elemi érzelmek a szervezet alapvet ő szükségletei kielégülésének vagy a kielégülés hiányának szubjektív élményei. Ezek az ún. primer érzelmek - a testi öröm és a fájdalom érzései - melyek vele születnek az emberrel. Rendszerint a kellemetlen állapotok elkerülésére törekszünk.
magasabb rend ű érzelmek
A magasabb rend ű érzelmek a tapasztalás, tanulás során alakulnak ki az emberben.
Tartalmuk szerint lehet: morális, intellektuális, esztétikai és praxikus.
morális: más emberek és önmagunk magatartásához való érzelmi viszonyulásunkat fejezik ki, melyek az erkölcsi normák elsajátításával és betartásával , gyakorlásával kapcsolatosak:
meggy őződés: erkölcsi normákhoz való stabil viszony
lelkiismeret: az egyénnek a saját tetteihez való érzelmi viszonya
intellektuális: az ember megismer ő tevékenységéhez kapcsolódó élmények, a természeti és társadalmi jelenségek megismeréséhez való viszonyulás (csodálkozás, kíváncsiság, kétkedés)
esztétikai: az ember érzelmi viszonya a természetben, az emberi életben, a m űvészetben meglévő szerepéhez (széphez és csúnyához való viszony)
praxikus : az emberi akarati tevékenységgel, az akadályok leküzdésével kapcsolatos érzelmek (hit, bátorság)
Dinamikájuk szerint:
hangulat: az ember érzelmi közérzete, általános érzelmi állapota. Általában nem heves, de tartós érzelmek, színezik az ember magatartását, élményeit. Nem csupán passzív tükröződése az ember körülményeinek. Az ember bizonyos fokig ura érzelmeinek, képes a külső hatások szűrésére, belső átalakítására. A pozitív rezonanciájú alaphangulat teljesítménynövelő.
indulat : robbanásjellegű érzelmi folyamat. Erőteljesen kifejezett, hevesen kibontakozó érzelmek. Élénk reakciók és jelentős vegetatív jelenségek (kipirulás, elsápadás) kísérik. Fékezi a tudatos intellektuális tevékenységet. Az indulat fékezése és megfelelő kifejezése jelzi a személy önirányító képességének szintjét.
szenvedély : erős, tartós készetetés bizonyos cselekvésre. A kívánt cselekvés elmaradása valóságos szenvedést jelent az ember számára. A szenvedélyt mindig a gondolatok és erők összpontosultsága, koncentráltsága, egységes célokra való irányítottsága jellemzi. A szenvedély mindig hatalmas erőt képvisel, mely a szenvedély jellegétől függően lehet építő és romboló is.
3.3. Félelem és agresszió jellegzetességei
Az elemi érzelmek két pólusa a szükségletek kielégítését kísér ő öröm és a kielégületlenséget kísérő fájdalom az alapja a fent említett érzelmeknek.
A szeretet tanult érzelem, melynek formáit az ember az anya-gyerek kapcsolatban sajátítja el.
A félelem szintén tapasztaláson alapuló érzelem. A fájdalom vagy más negatív érzelem anticipálása (el őrevetítése) egy veszélyhelyzetben félelmet kelt bennünk. A fájdalomtól vagy a szeparációtól való félelem a konkrét félelmek körébe tartozik. Az ember gyermekkorában a fantáziájában lévő jelenségektől is fél - ez a szimbolikus félelem.
A félelemhez hasonló érzelem a szorongás, melynek tárgya nehezen definiálható vagy veszélyhelyzet megszűnésével sem múlik el. A szorongás jellegzetes testi tünetekkel jár, általában az emelkedett arousal szint jellemzi (szív és gyomorműködési panaszokkal is járhat).
Formái:
állapot szorongás - helyzetek, melyek szorongást keltenek (pl. vizsga)
alkati vagy vonást szorongás - az emberek szorongási szintje különböző (dadogás, elpirulás)
facilitáló szorongás - feszült helyzetben az ember teljesítménye javul
debilizáló szorongás - feszült helyzetben az ember leblokkol
A félelem érzelme gyakran kapcsolódik agresszióhoz, vagy azért, mert a félelem átélésének veszélyeztetése miatt védekezésre, vagy támadásra kényszerül az ember.
Az agresszió mások szándékos megsértésére, elűzésére irányuló készetetés. Proszociáis agressziónak nevezzük azt, amikor egy másik embert a viselkedési normák betartására kényszerítünk.
Agresszió fajtái: territoriális, birtoklási, dominancia és frusztráció
3.4. Frusztráció
Azt az élményt, melyet akkor élünk át, ha valamely cselekvésünket megakadályozzák, vagy meghiúsul, vagy sikertelenek vagyunk, nem érjük el a teljesítményt, amit magunktól elvárunk, frusztrációnak nevezzük.
Reakciótípusok:
mennyire mélyen élik át a kudarc élményét
keresik-e a frusztrációt okozó b űnöst
keresik-e a megoldást, hogy a kudarcból kilábaljanak és a meghiúsult cselekedetet mégis megoldják.
Ezek a reakciótípusok a frusztrációra adható kognitív válaszmódokat jelzik. Az érzelmi válaszokat abból a szempontból jellemzik, hogy a harag, düh, agresszió milyen irányba mutat:
az agresszió harag a bels ő feszültség hatására (kifelé, mások felé irányul)
a kudarcért, a sikertelenségért a személy önmagát hibáztatja (önmaga ellen irányul)
az érzelmek racionalizálása, amikor a frusztráció felett érzett haragunkat, agressziónkat érzelmek helyett észérvekkel magyarázzuk
3.5. Affektív tulajdonságok
Minden embert jellemezni lehet érzelmi folyamatainak jellegzetességeivel:
emocionális érzékenység (fogékonyság, ingerelhet őség): az emocionális folyamatok kialakulásának biológiai alapja az ember érzelmi érzékenysége, mely az egész szervezet működésével összefügg és a szervezet fiziológiai sajátosságai meghatározzák.
érzelmek er őssége, tartóssága, impulzivitása (gyors kialakulása, lefolyása): a temperamentumban figyelhetők meg.
Mindkét tulajdonság jól megfigyelhet ő erős érzelmi hatású helyzetekben.
frusztrációs tolerancia : a frusztráció elviselésének képessége heves reakciók (agresszió) és a tevékenység szintjében egy fejletlenebb szintre való visszaesés (regresszió) nélkül.
empátia. olyan érzelmi tulajdonság-együttes, mely lehetővé teszi, hogy egy másik ember által átélt érzelmet megértsük, elfogadjuk - beleéljük magunkat más helyzetébe
3.6. Attitűdről általában
Az emberek között kialakult kapcsolatokban az érintkezés interakciókban zajlik. Az interakció célja, hogy szükségleteink szerint változtassuk mások viselkedését, miközben mi is változunk.
Az attit űd: értékelő viszonyulás, beállítódás, irányulás általános válaszmódokra. Olyan mentális és idegi készenléti állapot, mely tapasztalt révén szerveződik és irányító, illetve dinamikus hatást gyakorol az egyén valamennyi tárgyra, helyzetre történő reagálására. Az attitűd tárgya lehet egy tárgy, egy jelenség, egy személy, egy viselkedésmód. Mindig valamilyen konkrét tárgyra, eseményre vonatkozik, míg az értékrendszer a tárgyak, a dolgok osztályaival kapcsolatos viszonyulásokból keletkezik. Az attitűdök alakulásában szerepe van a korai tapasztalatoknak.
Összetev ői:
megismerési (kognitív) összetev ő: az értékelő gondolat, tárgyra, jelenségre, személyre vonatkozó ismeret, mindaz, mit egy tárgyról, jelenségről tudunk.
érzelmi, indulati (affektív) összetev ő. érzelmi értékelés. Mindaz, amit az attitűd tárgyával kapcsolatban érzünk. Kifejeződik a tárgyra vonatkozó elfogadás vagy elutasítás dimenziója. Fokozatai vannak, s minden attitűdnek feltétlenül szükséges és kifejezett összetevője.
viselkedési (konatív) összetev ő: az élményben nehezen tetten érhető, magában a reális viselkedésben létezik, tehát ahogyan viselkedünk az attitűd tárgyával kapcsolatban.
3.7. Attitűd szerveződés elméletei
Az összetev ők egymással összeillők, konzisztensek, egyensúlyra törekednek. Az összhang felbomlása feszültséghez vezet.
Heider egyensúly elmélete: egy három tényezőből (egy személy, akire az elemzés irányul, másik személy, téma - az attitűd tárgya) álló viszony akkor van egyensúlyban, ha a viszonyok minden irányban pozitív töltetűek0 vagy ha két viszonylat negatív és egy pedig pozitív töltetű.
Newcomb egyensúly elmélete: nemcsak egyensúlyra, szimmetriára törekszenek egy attitűd tárgyával kapcsolatban azok, akik között pozitív érzelmek vannak, vagyis szeretik egymást.
Inkonzisztencia okai:
objektív okok : környezet változása, új információkat, új tapasztalatokat szerezve megváltozhat bizonyos tárgyakhoz, személyekhez fűződő attitűdünk. Ezt erősítheti a környezet megváltozott követelményrendszere is.
szubjektív okok : az ember fejlődésével megváltozik a képességek szintje, fejlődik vagy visszaesik.
Inkonzisztencia feloldásának módjai:
viselkedés megváltoztatása vagy megváltozása: három formáját Kellman dolgozta ki:
behódolás vagy engedelmeskedés: a viselkedés azért változik meg, mert az egyén azt reméli, hogy megváltozott viselkedésével valamely csoport vagy személy jutalmát nyeri el vagy büntetését kerüli el. Csak azért viselkedik ezen a módon, mert a szituációt a befolyásoló tartja ellen őrzése alatt.
azonosulás (identifikáció) : egy szeretett személy viselkedésének utánzása, az utánzott szerep részleges vagy teljes átvétele - a személy modellként követ egy másik embert, azonosul vele. Az egyén azért változtatja meg viselkedését, mert ez a szerep megfelel az önmagáról kialakított képnek.
ineriorizáció: az egyén azért fogadja el a befolyást, véleményt, mert a kiváltott viselkedés egybevág értékrendszerével, attitűdjével. A befolyásoló szavahihetőségén, szakértelmén múlik, hogy az egyén elfogadja az általa képviselt viselkedést, magatartást, mert valószínűleg tudja, hogy mi az igazság és meg is mondja azt. A viselkedés megváltoztatásával együtt az attitűdváltozás akkor a legnagyobb és legtartósabb, ha ez a három tényező egyszerre jelenik meg.
racionalizálás: az attitűd összetevői közül a megismerési összetevő határozza meg az attitűd (érzelmi viszonyulás) és a viselkedés összhangját. Ha a megismerési komponensben a megismerési elemek ellentmondásba kerülnek, akkor disszonancia jön létre (kognitív disszonancia - pl. egyre több információval rendelkezik az egyén valamilyen káros tevékenységről, mégis azt csinálja, vagy esetleg áttér egy kevésbé káros tevékenységre).
Racionalizálás eszközei : megmagyarázunk valamilyen ellentmondást, úgy, hogy elősegítsük az egyensúly visszaállítását az ellentmondás feloldását (szelektív odafigyelés vagy kognitív torzítás).
Funkcionális attit űdelméletek
Az attit űd motivációs alapja - milyen funkciót tölt be az attitűd a személyiség motivációs rendszerében.
tudás vagy ismeret funkció: tárgyakra, személyekre irányuló megfelel ő viselkedésről hasznos általánosítások. A világról szerzett ismereteink lehetőleg konzisztensen illeszkedjenek a meglévő ismereteinkhez. Az attitűdjeinket úgy alakítjuk, hogy azok mintegy referencia keretként szolgáljanak a külvilágról szerzett ismereteinket.
önmegvalósító funkció: attit űdjeinkben kifejezzük saját értékeinket és ez lehetőséget ad az önmagunkról kialakított kép türköződésének. E funkciója azt fejezi ki, hogy attitűdjeinkben is törekszünk önmagunk kifejezésére (szubjektív azonosság), s ez a folyamat egyfajta elégedettséget ad számunkra.
az énvéd ő funkció: segít a pozitív énkép fenntartásában, mely arról szól, hogy „igazunk van". Azok az emberek, akik önmagukban biztosak, pozitív énképük van, könnyebben elfogadják a tőlük eltérő attitűddel rendelkező embereket. E funkció eredményezhet racionalizálást, de olyan mértékű is lehet az énvédelem, hogy az irracionálissá válhat.
alkalmazkodási, illetve eszközfunkció : az emberek többségének az a célja, hogy viselkedésével minél több jutalmat és minél kevesebb büntetést érdemeljenek ki. Ezért arra törekszik, hogy olyan attitűdöket alakítson ki, melyekkel elsősorban jutalmat érdemel ki és elkerüli a büntetést.
VISELKEDÉS |
ATTIT ŰD |
ÉRTÉK |
· az attitűddel egységes, de nem azonos · a nyílt viselkedés konzisztens az attitűddel · külső viselkedésből nem lehet következtetni az attitűdre |
· az attitűdök egységéből következtethető a lényeges viselkedés · az attitűdben mindig kifejeződik az érték |
· kognitív komponens: az egyéni és társadalmi szükségletek kognitív reprezentációi - céljelölők · azonosak az értékorientációval, az életcéllal, az irányultság tartalmával · az értékek viszonylag állandóak · egy attitűdhöz több érték is tartozhat, egy érték több attitűdben is kifejeződhet |
3.8. Az attitűd és a munka
A munkaköri elégedettség az egyik legtöbbet vizsgált munkával kapcsolatos attit űd. Legfontosabb dimenziói:
bér
munkatartalom
el őrelépési lehetőség
közvetlen vezet ő
munkatársak
A munkaköri elégedettség vizsgálatának oka az attit űdjavítás lehetőségeinek feltárása. Az attitűdvizsgálatok leggyakoribb eszköze az ún. Likert skála. Az attitűd tárgyával kapcsolatban olyan kérdéseket teszünk fel, melyre a vizsgálati személynek úgy kell válaszolnia, hogy a tárggyal kapcsolatos viszonyának erősségét fejezze ki.
A stressz
Megterhelés és igénybevétel - stresszor és stressz
Megterhelés: minden olyan ráhatás, mely az ember fiziológiai és/vagy pszichológiai alkalmazkodási mechanizmusait befolyásolja.
Igénybevétel: a megterhelések hatására bekövetkez ő, egyénenként és esetenként különböző mértékű, jellegű és irányú funkció-változások összességét.
Stressz : pszichológiai feszültség állapota, melyet az emberre ható stresszorok idéznek elő. A stresszorok lehetnek a munkafeladat követelményei vagy traumatikus események.
Megterhelés típusai:
izommunka végzésével
információ áramlással kapcsolatos
pszichológiai (mentális): a testfelületi receptorok és érzékszervek közvetítésével a központi idegrendszerbe áramló információ egy része tudatos érzetté válik és így pszichológiai információterhelést idéz el ő.
fiziológiai : az információk nagyobb része a központi idegrendszer alacsonyabb szintjein reflexek, automatikussá vált mozgási minták kiváltására és az ezek hátterében álló adaptív jellegű tónusváltozások szervezésében használódik fel fiziológiai információterhelést okozva.
Az igénybevétel legfontosabb következménye a fáradás, illetve az elfáradás - szervezet maximális funkcionális lehet őségeinek csökkenése, melyet a tevékenység és a tevékenységi feltételek hátrányos hatása vált ki. Az elfáradás összetett biológiai állapot, melynek csak megnyilvánulási formáját ismerjük. A megnyilvánulás lehet perifériás - az izmok igénybevétele, és lehet centrális - információterhelés.
Monotónia a csökkent pszichológiai aktivitás olyan állapota, mely fokozott szubjektív fáradságérzésben és álmosságban fejez ődik ki és mely együtt jár az átállítódási és reakciókészség csökkenésével, valamint kifejezett teljesítményingadozásokkal és teljesítménycsökkenéssel. Szorosan kapcsolódik az ismétléshez, a rutinszerű feladatmegoldáshoz, a változatosságot nélkülöző tevékenységet kísérő unalom érzéséhez. Kiváltódását elősegíti az ingerszegény környezet is.
4.1. Selye-féle általános adaptációs szindróma (GAS)
Lényege: a stresszor megjelenésekor a szervezetben ún. alarm reakció játszódik le, ami meglep ően egységes képet mutat függetlenül a konkrét stresszor természetétől. Először bizonyos agyi területek aktiválódna, majd fokozottan működni kezdenek bizonyos belső elválasztású mirigyek és ennek eredményeként olyan hormonok kerülnek a véráramba és jutnak el az egyes szervekhez melyek fokozott teljesítményre készítik fel a szervezetet.
Fight or flight r |